Odalent a folyón szakadoz már
roppanva a téli palást.
Jöjj le a fűzfa-berekbe,
nézd meg a jég-rohanást.
Hullámot a mélybe szorítva,
a lelkemen áll a palást.
Ülj le a lelkem partján,
várd meg a rianást:
Arany-fejszés tavasz jön
gátolhatatlanul.
A part virága halni
szabad hullámba hull.
Te ringó rózsa-szirmot
szelíd kézzel kifogsz.
Vizemben, karcsú asszony,
megint fürödni fogsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése