visszaléptem két fokot
benézzek a sarkon
egy villanás nem több
te voltál, befordultál
rohanni kezdtem, fogtak
szél, kezek, vihar, téptem
volna ki magam, nem hagytak
lekötöztek idegenek, sírtam
miért , miért nem engednek
mondd meg mit ér így nekem
csak képek, szavak, vihar és jég
kell, hogy egyszer, talán a csend
a szünet, egy kéz, egy arc, csók
helyre tenne, mit tegyek megyek
tovább a lépcsőn, fel, fel egekig
zuhogjon, szakadjon, forgasson
rajtam kifogni nem fog, álmodom
egy szép hajnalon, ölembe hajtja
mire vágyom oly nagyon, simíthatom
homlokát, haját édes arcát, megsúgom
lelkem minden porcát, érezze mit kíván
csak maradjon ilyen, ne rohanjon, elérjem
adja ég egyszer szembe fusson, örökre
nem engedem csak forgok és táncolok vele..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése