Lefelé kanyargok,lombos az erdő
néha rámhajol egy-két ág, mondja
gyere beljebb, mélyen, itt vagyok
húznak, egyre hozzá, álmodom
ott, látok színeket, hangokat, fényt
mintha hívnál, kezed, arcod adnád
lebegve csúszok ismeretlenül
táncfoszlányok, nevetések felé
forgat, szédülök, ölelem, édesen
vállába kapaszkodok, görcsös emlék
mintha ismernénk már ezer év óta
mit mondtunk akkor: üzenetek
nem volt ily simogató évezredek...
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése