Nekem egy városba zuhanás
ejtőernyővel, az égből a nap
emelkedik szikrázó kékben
még föntről minden olyan kis
építőkockák, autók, hangyányi
egyre közelebb, tágul a világ
egyszer csak talpamra ver a föld
porzik széjjel, megérkeztem.
Ledobom ernyőm, elhajítok mindent
csak úgy rohanok előre, merre
nem érdekel, irányít a véletlen
és biztos az érzés, nem ütnek el
egy pont fénylik egyre erősebben
melegítí szívem, célra vezet
honnan jöttem, küldtek-e
nem izgat, futok mint hiúz, megragad
olyan szabadság ez, ne tagadd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése