Megbújt bennem, ha a lélek
nem is merem kimondani, félek
átsüt a Hold a kopasz dióágakon
olyan nagy így, mint kerek a tó
a széle egészen éles, ahogy
belevág az ég kékjébe
igen ott vagyok, az ágak tudják
nyár voltam, nem hazudják
hűvös ma az éjjel, gyakran
úgy figyelem a csillagokban
mikor hull rám, keresztül rajtam
hasít végig, megtanuljam
csendben lehuppanjak
párnája kéznek, kezének
vállára hajtsam fejem
és végre vele álmodjak
és az ezer év
ne múljon nyomtalan..
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése