Pusztai Tibor Ferenc: Óh, te csalfa képzelet!

Óh, te forgó förgeteg,

Táncot járó képzelet!

Óh, te csodás érzelem,

Játszadozol énvelem!

Égig érő fenyvesek,

Állhatatos istenek,

Beteljesült végzetek,

Sokat mondó, kék szemek.

Óh, te csalfa képzelet!

Vadul forgó förgeteg,

Hóviharod záporán át,

Alig látom művedet.

Vihartól vad tengerek,

Boldogtalan emberek,

Megtéveszted lelkemet,

Óh, te csalfa képzelet!

Délibáb vagy fent az égen,

egyetlen e szép vidéken.

Elraboltad szívemet!

Óh, te csalfa képzelet!

Óh, szépséges képzelet!

Látom tündér lelkedet,

Midőn a lemenő nap fényében,

Táncol fenn a kék égen.

(2004. február 11.)

Forrás:Poet.hu