Hiszek a kezedben
nézd a tenyerem
rádillesztem lassan
ujjam a meleg ujjdra
pontosan befedlek
ilyenkor a szobád
a gyűrött lepedőd
a Hold fehér fénye
tested tiszta selyme
jut hevülve eszembe
kis mozdulattal
olyan szorosan
ujjaink közé kulcsolunk
annyira élve húsodban
őrülten szorítva
levegőt nem hagyva
tenyérvonalaink kuszán
összefonódva megkötve
benned maradok utolsó
cseppig, szétterpesztve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése