Üres egy papír előtt
Tollamat forgatom
Leírom az első szót:
Csend
Aztán jön a többi is:
Ajándékod ízlelem
Minden alkalommal
Százszor lelkesen
Valami lassan emel
Olyan ez a jó, valami
Nem akarom leírni
Hiszen aki érzi,átéli
Egyszer talán elérem
Fátylas, blúzod redőit
Melegét testnek, kéznek
Felkérhetlek forgó szélre
Táncos csipkés felhőkre
Mezők selymes szőnyegére..
Kaptam tőled , belőled
hogy éljek, megőrizzem
ha még tart rejtélyünk
végtelen kék világunk
adj még lelket, csendet
e világ előbújhasson
lássa milyen tarka mezők
eleven hűs források
boldogító mosolygók
vannak még köröttünk
fogjuk ujjaink táncát
tenyerünk forgását
őrjítően szoros ölelét
hadd nézhessek előre
szelhessem a szelet
szabadon szárnyam
kitárva fel és lefele
összeérhessünk ott
zuhanásunk végéig...
Ez is nagyon szép.
VálaszTörlés