Beleszövődtél te a nyaramba,
mint napfény a folyamok hajába.
Méhek kórusa sötétebben zengett,
ha dicsértelek, hogy szöllő vagy te, méz vagy.
Az éveket furcsán megjelölted,
ahogy tűnő színeit a tenger
törékeny kagylóba örökíti.
Lassan fehérebb lettél a hónál,
mely elolvad — de maradandó vagy,
mint rejtett ősz szál vénülő hajban.
/Fordította: Hajnal Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése