A csönd, a hallgatás nagyobb világ,
hogysem egyedül cipelni lehetne,
nagyobb földrész a szerelem,
hogy egyedül bejárni lehetne,
éhesen,világra éhesen
nyílt tájaidra így vetődtem,
bejárni,ami kénytelen,
visszatalálni szülőföldem,
a vér nádasa lobog itt,
ártatlan vizek,tükröző nyárfák,
zsombék-öl, fű-haj boldogít,
egy tükör nekem adja árnyát,
hogy vissza ne találjak,esik,
s elmos mindent a nyomomban
hulló csillagok keresik,
s hiába,azt,aki voltam,
mire meglelnek - nyár vagyok,
és ősz és tél és újra lángzó
tavasz,mert beléd változom,
földem, vándorló virágszóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése