Sétálok, magam
lépkedek le, egyedül
sok lépcső, öregek
kopott a cipőm
most balra sarok
csak eltévedek
sétálok, magam
vagyok egyedül
alacsony ablakok
kiszakadt rácsok
sétálok, magam
vagyok egyedül
kapualjak, számok
hűs, árnyak hívnak
sétálok,magam
vagyok egyedül
jé, egy ablak nyitva
piros muskátlik
arcom simítják
rád gondolok
sétálok, magam
vagyok egyedül
ó, a kis szobor
emlékszel, drága
hányszor jártuk
körbe meg vissza
azon nevettünk
milyen kis hamiska
sétálok, magam
vagyok egyedül
a kapualj még
most is tárva
behúztál vigyázva
ne lássa senki sem
csókolóztunk, elsőre
sétálok,magam
vagyok egyedül
eltelt az a pár év
délelőtt történt
hiába vártalak
sok lépcső, öregek
kopott a cipőm
magam vagyok
egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése