Babits Mihály: Beloved, o beloved

Szerelmem, ó szerelmem! nincs oly álom

több mint te vagy és nincs olyan valóság:

márványdarázsként zsongasz méla nyáron

szivemben s karcsún nyílsz, mint sárga rózsák.

Dús nagy kelyhekkel nyílasz karcsu száron,

kelyhekkel és keblekkel, mint a rózsák,

ó életem (szerelmem!), ó halálom,

valósult álom, álmodott valóság.

Mint drága macska holdhajlásu nyakkal

selyem karmokkal és ivor fogakkal

tép és cirógat, és cirógat és tép,

zenére téped szivem vérverését,

szerelmem, új szerelmem, ős varázsom,

dús mézkirálynőm, mérgezett darázsom.