A Hold milyen határozott korong,
De nézd megint, és nézd csak mind tovább -
Valóban ott - de nincs sehol se már,
Zafíregen csak fénye jár.
A fák, a fű, a tiszta tó, a kígyózó patak,
Ezüstös csendben suttogott szavak,
És lent, közel, a széles, sima hegy
Inkább az ég tulajdona,
Mint szürke árny lebeg tova,
S a fellegekben elmerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése