Ujév ! Zöld égbe markolnak a fák,
felsírnak még a papírtrombiták ;
mi ketten szembenézünk.
Künn rohangászott egész éjen át
a Szilveszter, míg kék vendéghaját
megmarkolták a fények
s a Körúton vagy százezer najád
sodorta teste pézsmaillatát ;
friss szavú fiuk, lányok -
a talpuk alatt sima fényhasáb,
kék ihletésű-ívelésű láng,
a tócsán gyenge hártya . . .
A város egész éjjel kiabált
s most néma, mint ki szégyelli magát -
visszhangos tiszta reggel.
S majd tél után a nyár, s megint a tél,
a fáradt szívnek új tavasza kél -
nagy nekibuzdulások.
S míg körülöttünk minden alakul,
- két mikrokozmosz : nekünk az az új
hogy mindig szembenézünk !
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése