Guy de Maupassant: A víz partján

2

"Várt a leány, ő volt először ottan,

hozzá futottam, nyomba térdrerogytam,

megsimogattam termetét puhán,

magamhoz vonva. Ámde reszketőn

továbbfutott a holdfényes mezőn,

s nyomába akkor érhettem csupán,

hogy megbotlott a lába a csalitban.

Ekkor átfogtam gömbölyű csípőit,

s a lombos, árnyas tópartra hívtam,

sápadtan nézett szemembe ő itt,

ki még előbb kihívó volt, s merő.

De a vérembe zajgott az erő

és csak növelte, hogy ennyire fél.

Ó, mondjátok, micsoda az a mély

láz, mely a csók óráján néha megkap?

A hold erősen égett, mint a telt nap,

a nád között a békák éneke

nagyhangosan kuruttyolt, brekeke.

És szólt a fürj a messzeségbe:"vá-vá",

s dalát kiszélesítve szerenáddá

nótázott már az ébredő madárhad.

Távol szerelmet vitt a táj fuvalma,

forró lehelletet, csókot fuvallva,

és lassú borzadással végigáradt

a tűz, a vágy, mely lopva gerjedett föl.

Párzási kedv szállt a meleg szelekből

s gondoltam: "Itt e tágas, lanyha földön

e nyári éjjelen gyengéd fonállal

hány állatot s embert ölel ma által

ugyanez a szorongó, édes ösztön",

s magamnak vágytam mind e kéjeket.

Csókoltam ujjait, s ő reszketett.

Keze szagos volt, mint levendula,

ingét kakukkfűillat lepte el,

a melle ízes, mint a mandula,

mint vadbabérfa, vagy a kecsketej,

mit úgy tögyről isznak a hegyekbe.

Megleltem ajkát, küszködött remegve,

és hosszú volt csókom, egy végtelenség,

kővé meresztve testemet s a testét.

Fetrengve hörgött és tüzet lehelt:

a szerelemtől megmeredt kebelt

sírás emelte. Arca csupa láng volt,

félig reám nyitott szeme parázsolt,

és összeforrtak az érzékek, ajkak.

Aztán a csöndes éjbe, amikor

pihent a táj, fölhangzott egy sikoly,

hogy az alvó madárkák fölriadtak.

Később elhallgatott a fürj, a béka,

leszállt az óriási, lomha csend,

egy eb ugatott a tanyákba bent,

gyászos panasszal fölvakkantva néha.

Reggelre a lány eltűnt, mint kísértet,

bolyongtam a mezőn, őt híva folyton,

bőrének édes illata kísértett.

Szívembe volt nézése, ez a horgony,

s vittük a test béklyóit hallgatag,

mint két egymáshoz láncolt gályarab."