André Chénier: Elégia

Leighton Frederic

Cymon and Iphigenia

c. 1884, Oil on canvas

327.6 x 162.5 cm (10' 8.98" x 5' 3.98")

Art Gallery of New South Wales (Sydney, Australia)

Ó, ez te vagy! Te szép római lány, be várlak,

hová az este űz, e menhelyen, tenálad,

a várás majd megölt, s te késtél egyre még.

Dobogva leste a szivem lépted neszét.

E lágy keleti pamlag......................................

e tükrök, melyeket megszépített az arcod,

e fűszerrel tömött, illatos vánkosok,

melyeket annyiszor csodás tested nyomott,

e rojtszegély, melyet érintettél gyakorta,

e vázáknak saját-kezed kötötte csokra,

derűs nap alkonyán az édes esti lég,

vérem tüzelte mind: minden csöpp vérem ég.

Ó, soha ennyi tűz, ó soha ennyi mámor

nem izgatta szivem, mely elsorvad a vágytól.

Lakassa jól tehát sóvárgásomat a

meztelenség...mely a szépség maga.

Úgy kell, hogy keblemen, és szinte már ruhátlan,

e látvánnyal magad tápláld érzéki vágyam.

Kezdetben fékezi a forró ostromot

a két irigy karod, erőlködés, birok,

ajkad parancsszava vagy halk rimánkodása

a az ellenséges ing féltékeny akadálya.

Karom, mely zaklatóbb s fürgébb, mint a tiéd,

áttöri karjaid erőtlen gyűrűjét.

A csókjaim nyomán szádon, legyen haragvó

vagy félénk, elcsitul könyörgés és parancsszó.

Ruha, ing gyönyörű termeted őrei,

ronggyá fognak tüzes kezem közt foszlani.

S ha végleg győzök én, tűrnöd kell minden önkényt,

s hogy bálványozzalak, meg kell engedned önként,

s nem lesz más takaró végül bájaidon,

csak szenvedélyem és forró ajkam s karom.

/Fordította: Kálnoky László/