Átjárok hozzád
kábult gerendákon
egyensúlyozva lelkem
kezemmel markolva
szemem becsukom
méteres ködök
csak beléd akadok
bízom édes
az álmom
valahol fönn süt
engedi sugarát
melegét,
igen akarom
amely,
magadhoz hív
nem félek,
kitárulkozom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése