Muallim

A relativisztikus QED már rég lemondott az elemi események időbeli változásának leírásáról, mint a klasszikus kvantumfizika a pályafogalomról. Csak a kezdeti szabad részecskék állapotai (melyek belépnek a kölcsönhatásba) és a keletkezett részek végállapotai ( amikor is kilépnek a kölcsönhatásból) írhatók le. Maga a folyamat elveszti tér-időbeliségét. Ha a tér-idő alapjaitól akarunk elindulni, akkor pont a semmi az ami az alap, és eljutni a tér-idő emberi léptékű ideájához.

Leszögezhetjük, hogy a tér-idő egy illúzió és csak a kezdeti és a végső szabad állapotok mennyisé-         geiről beszélhetünk és a világ ezeken keresztül ismerhető meg.

13,5 milliárd éves foton ugyanolyan mint egy most meggyújtott gyertyalánból érkező foton? Igen. Nem változik, nem öregszik, mintha csak most született volna. Talán ez azt jelenti, hogy a foton önmagához képest mindíg változatlan, saját ideje mindíg a jelen és ezért marad változatlan. A többi elemi részecske is hasonló " gondokkal" küzd az időben ? Igen, mert változatlanságuk éppen az időtlenségüket jelenti. Kijelenthetjük, hogy az elemi részecskék csak most vannak. Milyen ellentmondás: az Univerzum öregszik, míg az őt alkotó elemi részecskék meg nem. Sajnos, az utóbbi meghatározza az előbbit. Az Univerzum valójában ugyanúgy nem időbeli, mint ahogy az elemi részei sem azok. A 13,5 milliárd éves galaxisok ma is úgy hatnak ránk,vagy a többi galaxisra mintha itt és most jelen lennének, időtől függetlenül. Az Univerzum egy egységes minden változását, fázisát tartalmazó egész, a múltja , jelene, jövője, egyidejű.

"Az azóta végzett kísérletek mind a kvantummechanikát igazolják. Ez azt jelenti, kvantummechanikai hatások nemcsak atomi méretekben, a mikrovilágban, hanem nagy, akár méteres távolságokon is érvényesülhetnek. Ha két részecske valamikor egymástól mikroszkopikus távolságra volt, hiába távolodtak el egymástól, a kvantummechanikai hatás valamilyen része megmarad. A nemlokalitás szerint így valami, ha változik, akkor ez a változás azonnal, időtlenül, másutt is, akár kilométeres távolságokban is megnyilvánul."

Elvileg a teljes megfigyelhető világegyetem egy oszthatatlan rendszert képez, mert valaha az egész együtt egy mikroszkopikus, kvantummechanikai rendszert alkotott. Azt, hogy ez az -időtlen- 'összekötözöttség' ténylegesen mit jelent, nem sokat tudunk. Továbbá fontos kérdés, van-e a nemlokalitásnak kimutatható hatása az univerzumra vagy annak egyes részeire." ez a problémakör is azt sugallja, hogy az egész világmindenség a jelenben van, az eseményei most történnek. Akár milyen messze is vannak egymástól a galaxisok, azonnal reagálnak egymás eseményeire egészen a mikroszintükig, mintha a kvantummechanikai információnak nem lenne szüksége időre. És nem is kell, hiszen minden a most van

A téridőben nem beszélhetünk semmiféle időbeli sorrendről ( időirányró ). A Nobel-díjas Luis de Broglie írja:

" Bármi ,ami számunkra a múltat, jelent és a jövőt jelenti az a téridőben egyszerre van... Minden megfigyelőnek miközben telik a saját ideje, a téridő új szeleteit fedezi fel, ezért a megfigyelők számára ezek az anyagi világ egymás után következő eseményeiként jelennek meg. Holott a valójában az események összessége, amelyekből a téridő áll, előbb vannak, mint a róluk való tudásunk."
A téridőben a részecskék kölcsönhatásai térben-időben előre hátra is végbemehetnek. Ha ábrázolni akarnánk ezeket a folyamatokat akkor az egész teret és időtartamot egyszerre meg kell jelenítenünk, ahol az esemény időbeli múltja-jelene-jövöje és a térbeli mellette-mögötte is ábrázolva van.