Elváltam magamtól
visszanéztem rám
nem ismertem meg
aki csak kacsintott
cipőjén a fűzőt láttam
ha másról nem
hát arról igen.
Na persze vigyorgott
fülem a számig ért
megsúgtam neki
szégyelld magad
fordulj csak meg
egy elefánt puszira.
És akkor jöttél meglepve
épp ketté voltam szedve
igyekeztem magam lenni
közénkálltál szorosan
lelkem izzott, én meg égtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése