Megvártalak míg leülsz
szépen elrendezed
az abroszt kifeszíted
táskád, szemüveged
magad mellé teszed
a másik széket fogtad
gondoltad hova tegyed
végül szorosan melléd
húztad, hajad igazítottad
akkor léptem hozzád
alig késtem, helyet adtál
ott melletted, izzadtam
zakómat ledobtam
az ingem kigomboltam
ez a közelség, tudod soha
nem voltam ily melletted
vállam nem érte vállad
meg dőltem is egyre balra
hagytad, csak mondtad
nem is hallottam, tudod
a láz meg a kéz, megfogtam
hagytad, csak mondtad
a csuklód oly vékony, az óra
minden szép volt, a nap
élesen hunyorítottam
éreztem hajadon az illatot
arcodon a finom pihéket
cukorral és tejszínnel
két kávé ott termett
csak könyököltem, néztem
hagytad csak mondtad
szemedben a két gyöngyöt
mit a jóisten nálad felejtett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése