A tükör, amiben látlak
csak törött, szilánkosra
pedig nagyon vártalak
Kicsapott ajtó, a vihar
bevert, bőven eláztunk
annyira féltél
megvacsoráztunk
Csak néztelek, tudtam
az utolsó találkozás
mégis vágytam rád
Őrülten estem neked
hagytad, vadul tépjelek
olyan voltál, mint régen
ahogy téged az Istenek
igazán teremtettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése