Térdedre borulok egy délután
szemed nézem, olyan végtelen
nem érdekel most a világ
olyan jó így nekem, az ám
megittuk a kávét, sütött a nap
friss illata a víznek, a szabadságnak
térded most álmom párnája
nem sietek, finom, csak maradj
madárcsiviteléssel beszélgetek
a folyam meg visz lefele
térdedre támasztom minden bajom
repülni szél veled, vágyom.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése