Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2011. július 26., kedd

Hervay Gizella:Level helyett

Milyen gyonyoru: szolni lehet, es kiszamithatatlan, hogy mit
valaszolnak. Es megtortenhetik: tarsra is talalhatunk, csak meg kell
tanulnunk az o egyetlen, soha meg nem ismetelheto nyelvet. Csak meg
kell ismernunk, a fold retegein at haladva, a tortenelem korszakain
at haladva, eljutva oda ahol o, csak o, ahol o a teljes vilagegyetem,
es megszolitani.
Megtalalni azt a szot, amit o keresett, de nem talalt, amire szuksege
van, hogy a fold retegein at haladva, a tortenelem korszakain at
haladva eljusson vegre oda, ahol o, csak o, ahol o a teljes
vilagegyetem. Felesleges es nevetseges olyan szavakat dobalni fele,
amelyeket mi szeretunk, ezzel csak megutjuk, hiszen en, ha azt mondom:
tej, nagy diofat latok, a lomb kozott kis egdarabok, a fa alatt kerti
asztal, poharban tej, tundoklik a tej, a taj. De lehet, hogy o arra
emlekezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, es az anyja messze volt,
es megutod a szoval. De ha megtalalod neki azt a szot, amit keres!
Tarsad lesz es valaszol, es valaszaban felfenylik az elveszett szo,
ami gyermekkorod zsebebol valamikor nyomtalanul kigurult.
Ha megtalalnam! Sosoe mernem kimondani a szot: szeretlek! Csak azt
mondanam: vonat, mert talan allomas mellett lakott, es evein at-
atzakatolt a vonat, felelmet hozott es sovargast tavoli tajak fele.
Vagy azt mondanam: cigaretta, mert kidobta a vonatablakon a csomag
cigarettat , mikor tisztulo tudovel robogott a szerelem fele.
Csak ra kell figyelni, a mozdulataira: karjaval most olyan ivet ir
le, amilyet csak az tud, aki egesz lenyevel mozdul vagy szol, semmi
mas nem valasz neki, csak az, ha te is egesz valoddal fele fordulsz.
A szajad mellett egy ranc emlekezik, es a szemedben olyan lathato a
szegyen, hogy elfordul, es cigarettara gyujt. Fajdalmaiddal soha el
nem erheted, arcodon a fajdalom nyomai, es hangodat erdesse teszi a
visszafojtott siras. El kell hagynod emlekeidet is, mert tortenelem
elotti korbol valok, mikor meg nem tudott emberhez szolni az ember,
csak utott. Csupa kek-zold folt az arcom, nem szoltak hozzam, csak
utottek, s nekem most szolnom kell, meg kell talalnom azokat a
szavakat, amelyekre neki van szuksege. Hiaba mondom a magam szavait,
nem figyel oda.
De hiszen volt egy mozdulata, feled fordult, mint aki egesz lenyevel
mozdul, fele fordultal, mint aki egesz lenyevel valaszol, megolelt,
mint aki eloszor olel, mint aki utoljara olel, megolelted, mint aki
eloszor olel, mint aki utoljara olel.
Megis csak ennyit mondtam: szeretlek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése