Azizának
Nézem az arcod, a Duna esti fénye csillám
már hideg a lépcső, borulj rám, leszek párnád
még pár perc, hogy a budai hegyek simát
kezem bőrödön húzom, földanya arcán
miért van az, hogy megyek, tovább mozdul
magának keres utakat testeden, gyűrt blúz
tenyeremben érzem a sztúpát, rés nélkül ráhajlik
arany kupolája azt mondja várok rád, hajnalig
éjfél hallatszik, meleg ölemben álmodj picit
ugye jó, ugye boldog az a világ, bennem aludni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése