Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2012. április 27., péntek

Lányi Sarolta: Búban virító titok

Csak az én két vállam hordja sulyát
Csak az én mellem viselje búját -
Virúló szép titkomnak, hogy szeretlek.
Csak nekem dús, nagy ez a kis utca
És áldott százszor az aszfalt. Ki tudja,
Nem te jártál-e itt esetleg?

Egy órája tán itt voltál magad.
Ruhád surolt sok barna házfalat
S e nő, ki szembe jő velem,
Úgy mosolyog, mint aki téged látott,
(Nedves és nagyranyílt szemekkel.) Látod,
Pedig őt nem fűti szerelem.

Csak én hordozom arcod itt benn,
Csak nekem vagy te minden, minden
S tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget,
Amit szemed rámégetett,
Hordom fájósan, boldogan, titokban...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése