Elveszett sorokba botlottam
képzelt szárnyak csapkodtak
vaksi csillogás selymes homálya
halk nevetés, magam árnyéka
Nyár jön, a hónapunk
már nem is számolom
tudom, mondd merre
magad hova rejtetted
A repülőjegyet már
rég megvettem, csak
vár ott a kút vize
az eskűm vissza nem enged
Én, ha elutazom, nem lesz semmim sem
egy üres bőröndöt spárgával átkötve
sétálva előre, neki a távoli hegyeknek
ugye gondolsz rám, velem a bőrönddel
Hosszú volt a nap, egymagam így
dalomból a dallamot adom, vidd
fűzd hozzá szavad, fond nyakamba
karod, forogjunk máris a világba
felejtsük el magunk innen egy órára
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése