Behajtom az ajtót
áthall a lélegzet
nem akarom mondani
mert a szó felébreszt
lóg a kilincs, a cimke
a kulcs rég elveszett
résnyi fény beszökik
hogy nekem jelezzen
elvágja hosszában
a képet szememben
mint lélekpenge, meg
csak úgy, az emléked
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése