Majd, amikor fények függönye
halványan előlebeg, meglátom
átáramlik egész testemen
magad élsz, érezzem biztosan
mint levélen apró pihék, erek
megsimít csendes hajnalon
szellőtől borzolt hajad omlik
arcomba, végét már nem akaró
vágy, édes, táncos ritmusában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése