Semmi-köd az ablakon át
jobb visszabújnom, sűrű
sötétség, szűk folyosókon
zárt ajtón betörni hozzád
varázslatom, minden tudomány
jőjj, ne hagyj cserben, drágám
rettenet gerendák gördülnek
gyűrnek, ropogva maguk alá
ki se mondom milyen magány
csak egy fényt várok, egy sugárt
bárhonnan törjön, égessen át
varázslatom, minden tudomány
rád az, ki ezer éve várok már
addíg ne teremjen, pusztulás
fullasztó füst, mérgezett ármány
varázslatom, minden tudomány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése