MU’ALLIM DSÚDÎ: VÁRAKOZÁS

 

Ó fényességem, hajnalégi szépség,
Köszönts be hozzám pirkadó sugárnak,
  Jöjj el szívembe, s nézd meg, mit teremtél,
Rózsás kertemnek kis virági várnak.
Ó jöjj el hozzám, nézd meg, jöjj be már,
Lábad csókolni hány rabszolga vár.

Szemed fényétől nyer pompát a rózsa,
Mosolyogni megtanítja majd az ajkad,
Borítsd be szirmát fényes napsugárral,
Ott csügg szemünk lábad porán s terajtad.
Ó jöjj el hozzám, nézd meg, jöjj be már,
Lábad csókolni hány rabszolga vár.

Arcod fényével űzd el éjszakánkat,
Hints szerte bűbájt rózsabokrainkra,
Hisz jó vagy édes drága mindenségem,
Nézz el már egyszer háztájékainkra.
Ó jöjj el hozzám, nézd meg, jöjj be már,
Lábad csókolni hány rabszolga vár.

Ha eljönnél, az Éden térne hozzánk,
Virág fakadna lábadnak nyomába’,
Egész kertünk csupán neked virít majd,
S a béke, üdv is visszatér honába.
Ó jöjj el hozzám, nézd meg, jöjj be már,
Lábad csókolni hány rabszolga vár.

Szemem fáradtan kémeli szerte-széjjel
Szögét-zúgát a környező határnak,
Az út felé néz minden rózsa esdőn,
Számodra nyíltak, s várnak, egyre várnak.
Ó jöjj el hozzám, nézd meg, jöjj be már,
Lábad csókolni hány rabszolga vár.

Dr. Mészáros Gyula fordítása
/Forrás: Terebess Ázsia E-tá/