mikor szemedbe néztem
álltam talpig igézten
s szívem bele remegett
ahogy arcomhoz ért tenyered
lágyan átfogott karod
lelked dallal ringatott
s már repültem is Veled
túl a fehér felhők felett
lelkünk szállott összefontan
tán a pók sem szőne jobban
csókba forrva a mindenségben
eggyé váltunk- egy keringésben
szorítva egymást tüzesen
bőrünkön lángolt a szerelem
tudom, nem is lehetne szebben...
mint elégni a két szemedben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése