Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2013. július 14., vasárnap

Primarose : Gondolatban-hajthatatlan

álmos reggelen ébreszt a napsugár
be szép a nyár
a fecske is érzi, neved becézi
be szép a nyár
szemedre édes csókot hintek
lelkem dalol
kinyitod- s belőle két csillag vissza intett
lelkem dalol
nincs mi elvehet,
erőtlen ellened
a távolság gyenge, beteg
erőtlen ellened
hitem mi ott ragyog
szívem szíved felett
benned magam vagyok
szívem szíved felett
Néha egy-egy rossz napon
itt bent, halva vagyok nagyon
de később újra szárnyalok
Veled életben maradok
újra szárnyalok
csak így maradhatok, mert, ha nem
mint szürkén hullott csillag
a porba bukok
s elporladok


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése