Nekem is fáj, nem is tudom
ki vagyok, ha ilyet írok
egy biztos, magamon kívül
de ellep mélység és magasság
Egyszerre élem, tobzódok
bánt is meg boldog is, pont
az érzés mire mindíg vágytam
megtalálom mert keresem
Utam végtelen, abba nem
hagyom, másként folytatom
olyan mélyek, sosem ismertem
olyan szépek, sosem láttam
Olyan szerelmes, szétáradó
üzennek, de megteszem, hisz
közülünk valók, könnycseppek
bezárt világukat kiszabadítom
Egy város, teli lépcsőkkel, ívvel
megannyi sarok, csak lépdelek
kereslek benneteket, elmondjam
ti vagytok nekem az egyetlenek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése