Sic itur per asperam, ad astra.
Göröngyös úton jutunk el a a csillagokig.

2014. február 11., kedd

Bédy Lili: Altass el

Altass el, úgy, mint rég,
mikor selyemként földre hulltak a napok,
s lassú folyamként kanyarogtak az éjszaka ölébe.
Betakartad a sebeket,
mit rám karcoltak a létezésed előtti tegnapok,
kezed lesimogatta a hegeket.
Bőröm ajkadtól simult,
néha azt hittem belehalok.
Úgy néztél rám,
mint eddig senki sem,
és én beleszelídültem a szemedbe.
Mond el újra a mesét,
azt, amikor a földre léptek az angyalok,
oltalmazni szép rámtekintésed.
Amikor felébredek az álom után,
úgy szeress,
hogy magától kinyíljon a holnap kapuja,
legalább addig, míg belépek rajta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése