Bédy Lili: Nem helyes vágy

Nem akarok mindig jó lenni,
mindenkinek mosolyogni,
magamból elvenni szeleteket,
odaadni annak,
akinek nagyon kell,
együtt sírni mások bánatán,
vigyázni a kimondott szóra,
egyszer talán a nyelvemen
meghalnak a muszájigenek,
bársonyruhás hercegnő leszek,
a legpirosabb rózsát megkeresem,
koszorúnak hajamba fonom,
és mezítláb táncolok,
falusi lakodalom fehér asztalán,
lefolyik a pezsgő poharam szélén,
arany buboréknak beleszáll a szemembe,
de nem számítana már ez sem,
csak kacagnék, majd
átszerelmeskedném veled az éjszakát,
elkábulna fejem felett a józanság,
néma csillagok születnének az ölemen,
te pedig sóhajtva azt mondanád,
már megint rossz vagy,
én kedvesem.