Nézem a fehér papírt
megmozdul, domborodik
vonalak lengnek körül
mind mámorba vegyül
lágyan követi a bimbóig
megkerüli és az aljáig fut
összehord a számban
éreztem hajlatait ma
kis karika pont a lapra
olyan lágy és puha, arcom
csak úgy ráforr
még mozdul egy vonal alul
nem sok, de minden vadul
rávetem döfve önkívül
combjai közt megrezdül
édes ajka, szebbet rajzolni
sosem tudtam volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése