Volt egy álmom
persze nem most
szárnyak nélkül
ide-oda símán repültem
úsztam a légben
föntről láttam mindent
könnyen, átáramlott
a városok lelke
az emberek szeretete
a rétek színes pástja
az égi felhők cikkje, cakkja
gyorsan egyre gyorsabban
bárhová eljutottam
egyszer csak megfordultam
elnehezülve zuhantam
jaj hogy közeledett
minden, forgott, veszett
és akkor csöngettek
Azóta
nem álmodom soha
zuhanni többször
már nem akartam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése