Tarka szarka szállt
az ablakpárkányra
farkával billeget
csőrével bekopogott
könnyezve néztem
mintha én üzentem
volna neked
mintha mentem volna
nem hozzád, el
nem siettem
leszakadt felhőkön
áttetszett sápadtan
talán megtettem
csak ezért voltam
csak ezért lettem
nem siettem
a sok egyforma ablak
valahol egy szempár nézett
az eső csak kopogott
könnyezve néztem
mintha én üzentem
volna neked
ma még görbék a sorok
ahogy az üvegen lecsorog
ellep majd a homály
párnák közt
aludni vágy
könnyezve néztem
mintha én üzentem
volna neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése