Te ülsz, én állok
aztán leülök
nézünk előre
Te közel, én messze
tíz óra is lehet
csak ülünk a parton
langyos szellő ered
Te rám, én rád nézek
mosolyt húzol
lassan dél van
én meg azt mondom:
elég a hallgatásból
és Te bólintasz...
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése