Csak egy dallam, ami eszembe jut
csak amikor veled gondolok
nem ám a tavasz, meg a szemed
á dehogy, hiszen messze vagy
valahol a dombok tetején
kertek tavaszi, rügyező fái közt
irigylem a széket,az ágyad, a levegőt
megérinthet, szerethet, áramolhat
tudod, hogy nekem csak az álmaim valósak
nem is létezem, csak úgy vagyok köztes
bár utaznék rakétán, kőröznék csillagod fölött
éjjel nappal míg a kávéd megiszod
míg a levegőd veszed, míg csak veled lehetek
addíg bírjam, tartson az üzemanyag
és azután is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése