Gyáva vagyok magamhoz
Félek, gondoljak valakire
olyan rettenetes elveszett
az vagyok, igen menekülő
reszketek sötéttől, fénytől
csak bújkálok minden mögé
sosem előre, úgy hátra felé
gyerekek lepuskáznak, fáj
megadom teljesen magam
kell egy feles a presszóban
többen isznak üres pohárból
huh ez jól esett, még kérek
lezárt üvegét félve dönti meg
a sarokban egy nő énekel
némán, középen táncolnak
és már dobolom az ütemet
valaki int lassabban, zaj van
fülledt meleget fúj nyakamba
a lomha, örvénylő ventillátor
most értem meg az éneket
mindenki most rámnéz, gyáva
üldöznek szemükkel, gyáva
hangosan mondják, gyáva
rohannom kell, üvegen át
minden sötét-vörösre vált
kiszaltózok, a járda hűvös
lábak, cipők körülöttem
a sarkon a nő énekel
némán, de szép világ
bíborba öltözött, csendes
ajkak gyülekezete, valaki legyint
nem történt semmi
csak bújkálok minden mögé
a gyerekek győztek megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése