Ah, finom női lélek
bomló selyme édes
füstrajzolta szavak
úgy köddé foszlanak
Ah, lélek tánca, szerelem
megfoghatatlan, szertelen
tested markolom magamba
génjeinkben hallhatatlan
Inkább szótlan, kiszomjazva
tükörcserepekké hullnak
arcomat adom úntalan
szavakból csak kártyavárat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése