Szobámban lótuszban
kézhátam térdemen
megidézlek úgyahogy
eddíg képzeltelek
szavad, képed, dalod
egy új világot adott
ott állsz most előttem
anyaszült meztelen
ülj tapadj hozzám ide
érezzem halványan
síma, fehér arcbőröd
told magad úgy énrám
érezzem a kalitkád
csontjaimon támaszt
testednek adhatok
lassan mozdulj édes
nem kapaszkodok
nézz mögém, előre
hullámunk felcsap
jön az est szele
jaj ne fuss, siess
érezzem kalitkád
madárka sikolt
majd újra rázár
nem akar elszökni
rabja maradok míg
habzó, vonagló testből
magától kicsúszik
akkor ülj kedves mellém
szobámban lótuszban
kézhátad térdeden
maradjunk nyugodtan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése