THE INDIAN SERENADE
ARISE from dreams of thee
In the first sweet sleep of night,
When the winds are breathing low,
And the stars are shining bright.
I arise from dreams of thee,
And a spirit in my feet
Hath led me -- who knows how?
To thy chamber window, Sweet!
The wandering airs they faint
On the dark, the silent stream--
And the Champak's odours [pine]
Like sweet thoughts in a dream;
The nightingale's complaint,
It dies upon her heart,
As I must on thine,
O belovèd as thou art!
O lift me from the grass!
I die! I faint! I fail!
Let thy love in kisses rain
On my lips and eyelids pale.
My cheek is cold and white, alas!
My heart beats loud and fast:
O press it to thine own again,
Where it will break at last!
***
Indián szerenád
Első álmom rólad volt,
első álmom elröpült.
Még az esti szél nyögött,
még az égen csillag ült.
Lábaimban lakik egy
szellem: az rejtélyesen
húzott, hozott, vezetett
ablakodhoz, édesem!
Csitt! A fekete folyón
illet és szél úgy alél,
mintha mákos álmokat
tépegetne ott az éj.
Apadoz a zokogás
a csalogány csöpp szivén,
mint ahogy a tieden
kell hogy elapadjak én.
Jaj, bűvölj föl a füből!
Halk! Hullok! Ájulok!
Szórja csókkal szám-szemem
szerelmed, mint záporok!
Arcom fagyos és fehér,
szívem dobzörgése vad:
szorítsad szíved fölé,
talán ott majd megszakad...
(Babits Mihály fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése