Olyan vagy, mint tavaszt hozó fecske,
rózsaszál, mely illatozik egyre,
csobbanó víz, mely csitítja szomjam,
nyári ózon, mely tüdőmbe lobban.
Szemeid macskásan, zölden égnek,
még sosem sebzett a nevetésed,
ha szólsz hozzám, gondom elfelejtem,
szavadból méz kesernyéje cseppen.
Máskor meg vihar vagy, tiszta arcát
fellegekkel elfedő szabadság,
kerekedtél - s elvonultál menten,
vigasztalanságban hagyva engem.
Ám éntőlem sose menekülsz meg,
keblem börtönébe visszaűzlek,
bárhol is leszel, én megtalállak,
mint halandó napot örök árnyak.
Mert a földön - hidd el, kicsi fecske -
nincs más, aki téged így szeretne.
Fordította: Baranyai Ferenc
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése