eleresztjük félve kezünk
alig hűs könnyeket sírunk
egyszer elkezdjük mondani
miért így történt meg velünk
hisz most jön a szabad nyár
kelnek fel százával a virágok
de mi írtuk meg a történetet
mindig csak úgy búcsúztunk
alig hűs könnyeket sírunk
eleresztjük félve kezünk
hamisan halk dal szól
Mindíg búcsúzunk
mert jön az ősz
szedegeti
leveleit
széllel
esővel
felhővel
szürkeséggel
elmúlt szerelemmel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése