Sírjál, ahogy meglépem az ütemed
kicsit most szökkenek, másodikra
üresek a hajnalok, a gallérom felhajtom
a nagyapám mondaná: te csavargó !
Elhagyom a jól ismert sarkod, hol vagy
kimondottan nyári csókom, fekete Garbó
csak a bluest hallom, mélabús hangon
a nagyapám mondná : te csavargó !
Rátapadok a kenyérbolt üvegére
az illatod és a meleged jut eszembe
didergek most, egy januári hajnalon
a nagyapám mondaná : te csavargó!
Imádkozom a véletlennek, az Istenhez
adjon olyan kegyelmet, irgalmat nekem
foghassam végül csókbaölelt arcod
a nagyapám mondaná : te csavargó !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése