Egy szobácska egy ággyal, szekrénnyel
úgy emlékszem más nem volt benne
nyár volt, beléptünk, kiszellőztettem
recsegett a padló, feketére volt kenve
mezítláb, hűs macskalépttel szökdellt
a szomszéd zörgött és fütyörészett
mindez valahol az Ardennekben, éjjel
fülledt holdvilág áramlott be.
ültünk a sötétben, mindent nem értettem
előszőr voltam egy ilyen nővel, kifestve
hosszú út volt mögöttem, fáradt és mégsem
vörös körmét vállamon végigmetszette
éjfélig volt elintézve, csak néztem magam
előttem egy tükörben, ahogy ingem levetette
sötét garbóját mellém fektette, fehér mellére
holdvilág sejtelmes ezüstszáját vetette
hanyatt dőltem és csak éreztem, parfűm
meg izzadtság keveredett a párás légbe
rámtette meztelen nyílásait és mint iskolás
smirglivel ceruzám hegyezte keményre
a szomszéd zörgött és fütyörészett
kinn az ablakból sercegő fuvallat benézett
s mikor már éreztem forróságát körben
lapos köldökével cuppantott az enyimmel
teljes győzelemmel csattant ágyékomra
irdatlan sikollyal, nagy ágy-hullámokkal
nem bírtam visszavágni, megelőzött
csinos izmaival kitépve majd belőlem
mit anyám együtt szült hozzámnőve
de jött az éjfél rohanva, szívta perceim
ordításom hallatszott odakinn
legyűrt a szörnyeteg, kivert velőmig
a nap első sugara hasamra vert
ott voltam kiterítve, mellettem ingem
éreztem vállamon a tegnapi karmolást
a szomszéd zörgött és fütyörészett
a fekete garbó volt-nincs elment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése