Muallim : Lombkorona

A fűz ölében felnézek
rád, te naplemente
nem vakítja szemem

beterít minden levele
hűssel, simogatod arcom
szemedben csillog

akarod ugye letöröljem
gyere még közelebb
ameddig enged a tér

maradj velem
ameddig enged az idő
érzem melegséged

a fűz meg sátorként
takar, csak mi ketten
meg a nagy lombkorona.