Betűk, betűk, ti téveteg vonalkák,
Szeszélyetek mi cél felé halad?
Ti, búm guzsallyán sodrott halk fonalkák,
Mivé lesztek ma ujjaim alatt?
Nem is tudom: szövöm csak s bontom árván
A kusza dalt s a tompa öntudat
Bús Penelope-kedve, mit se várván,
A rokka vak pergésén elmulat...
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése